Ada Kaleh: álomsziget, mely csak néhány évente látható

Évszázadokon át harcoltak érte, ez volt Magyarország utolsó területi gyarapodása az első világháború előtt.

Mindmáig különleges látványt fed fel a Duna Orsova és az I-es Vaskapu környékén, amikor az áradás pusztításának minimalizálása érdekében a hatóságok elrendelik a gyűjtőtó vizének leengedését. A tó kiürítése láthatóvá teszi ugyanis az egykori álomszigetet, Ada Kaleh romjait.

Ada Kaleh szigetét, Orsovával és Dubovával együtt 50 évvel ezelőtt áldozták fel, amikor az 1964 és 1972 között a Vaskapu vízierőművet építették. A település romjait állandó jelleggel víz fedi, csak olyankor látszik az egykori mecset tornya és az utcák, épületek maradványai, amikor a Duna áradása miatt leengedik a vizet a gyűjtőtóból. Ilyenkor az egykori lakosok és azok leszármazottai ellátogatnak a helyszínre, hogy a sziget romjait meglátogassák.

Az egykori sziget 1,7 kilométer hosszú, alig fél kilométer széles, elnevezése törökül Erődítmény-szigetet jelent. Lakói leginkább rózsatermesztéssel és a rózsa feldolgozásával foglalkoztak.

Az osztrákok 1669-ben építettek rajta egy erődöt, hogy megvédjék a törökök ellen. 1691-ben Thököly Imre török segítséggel elfoglalta, de a következő évben az osztrákok visszafoglalták. 1699-ben a karlócai békekötés során a sziget török uralom alá került, 1716–1718 között újra az osztrákoké volt, majd 1738-ban négy hónapnyi ostrom után újra török kézre került. Az osztrákok 1789-ben visszahódították, de a békekötés során átengedték a törököknek. Ezután a sziget elvesztette katonai jelentőségét.

Az 1878-as berlini kongresszus ennél sokkal délebbre tolta az Oszmán Birodalom határát, s a sziget az Osztrák–Magyar Monarchia megszállása alá került, de továbbra is török területnek számított. „Török-Orsova” lakói különleges jogokkal rendelkeztek. A lakosok adó- és vámmentességet élveztek és nem sorozták be őket. A mecset melletti kaszárnyában az osztrák–magyar hadsereg csapatai állomásoztak.

A Balkán-háborúk befejeztével Ada Kaleh véglegesen elszigetelt területté vált, ezért 1913. május 12-én Dr. Medve Zoltán, Krassó-Szörény vármegye főispánja hadilobogó alatt áthajózott a szigetre és azt a magyar és a közös kormány képviseletében magyar közigazgatás alá vonta. Ennek érvényesítése céljából a korábban is ott állomásozott katonaság mellé két csendőrt rendelt ki. Ez volt Magyarország utolsó területi gyarapodása az első világháború kitörését megelőzően.

1916 nyarán a román hadsereg elfoglalta a szigetet, de még az év őszén az osztrák-magyar-német seregek visszafoglalták.

Az Oszmán Birodalom és az Osztrák–Magyar Monarchia megszűnésekor a sziget Románia része lett, ám adószabad terület maradt 1970-ig, amikor a virágzó gazdaságnak véget vetettek, kilakoltatták az ott élőket és elárasztották a szigetet.

Egyesek szerint Ada Kaleh szigete volt a minta Jókai Mór Az arany ember című regényében a Senki szigetéhez.
Így nézett ki a terület az elárasztás előtt:

Facebooktwittergoogle_pluspinterestlinkedintumblrmail
rss

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.