Albánia alapító atyja – Ismail Qemali

Ismail Qemali vagy Ismail Qemal Vlora bég az albán nemzeti mozgalom kiemelkedő alakja, az újkori Albánia egyik alapító atyja, az Oszmán Birodalomtól függetlenné vált ország első miniszterelnöke 1912–1914-ben.

Mahmud Vlora bég és Hedije Arslan Pashali fiaként született Avlonyában (ma Vlora). Édesanyja nevelte, alapfokú tanulmányait Szalonikiben és szülővárosában végezte el, majd a janinai Zoszimaja középiskola tanulója volt. 1859-ben családjával együtt Konstantinápolyba költözött, s 1860 májusától – alig tizenhat éves korától – a Porta külügyminisztériumában látott el fordítói feladatokat. Így került be az oszmán közigazgatásba, és különböző hivatalokat betöltve, kisebb-nagyobb megszakításokkal, emelkedett a tisztviselői ranglétrán egészen 1900-ig.

Az Oszmán Birodalomban egyetlen albán nemzetiségű képviselőként, a közép-albániai Berat küldötteként a török parlament tagja lett. Miután 1909-ben az ifjútörököket nacionalista körök elűzték, és katonai rezsimet vezettek be, Qemali Ahrar (’Liberális’) néven pártot alapított, amelynek meghirdetett célja a birodalom decentralizálása és egy albán autonóm terület kialakítása volt. Támogatta az albán függetlenségi mozgalmat, amely 1910–1911-re fegyveres felkeléssé eszkalálódott.

Az első Balkán-háború alatt csatlakozott a bukaresti albán emigrációhoz. A háború kitörésekor azonnal Bécsbe utazott, hogy gróf Leopold Berchthold császári és királyi külügyminiszterrel tárgyaljon Albánia sorsáról. Végül ígéretet kapott arra, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia támogatja egy független albán állam megalakulását. A sebtében összehívott albán nemzetgyűlés végül az ő elnöklete alatt 1912. november 28-án kikiáltotta Albánia függetlenségét. A fél évezredes oszmán uralomnak véget vetve, Isa Boletinival és Luigj Gurakuqival együtt ő tűzte ki a nemzetgyűlés helyszínéül szolgáló kétemeletes épület erkélyére az immár független ország zászlaját, és ő olvasta fel a függetlenségi nyilatkozatot.

Másnap, november 29-én vezetésével megalakult a függetlenné vált ország első, ideiglenes kormánya. Miután a nagyhatalmak 1913 októberében egy nemzetközi összetételű bizottság ellenőrzése alá vonták Albániát, Qemali 1914. január 15-én lemondott és Nizzába emigrált. Itt mondta tollba visszaemlékezéseit 1917 elején a brit Sommerville Story újságírójának, amely könyv alakban csak halála után, 1920-ban jelent meg.

Qemali olaszországi emigrációban halt meg, s földi maradványait a Vlora melletti Kanina tekkéjében (bektási derviskolostor) helyezték nyugalomra. Hamvait 1932-ben egy vlorai közparkban újratemették.

Facebooktwittergoogle_pluspinterestlinkedintumblrmail
rss

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.