Gondoltunk egyet és kimentünk Athénba, ahol megnéztük a Panathinaikosz-AEK Athén derbit. Bár a mérkőzésen nem született gól, a kiváló hangulat és a gyönyörű város kárpótolt minket.

Augusztusban vásárolt olcsó (oda-vissza 27 000 forintos) repülőjeggyel utaztam Athénba, ahol három teljes napot töltöttem el. A szállást pár nappal az érkezés előtt foglaltam 25 000 Ft-ért három éjszakára, amihez reggeli is járt. A programot már előre kidolgoztam, a fő célpontom a november 3-i Panathinaikosz-AEK Athén rangadó volt, de elterveztem, hogy előtte megnézem a várost és a közeli Delphoit. Egyébként a városban november elején is a mediterrán klímának megfelelően kellemes idő, 25-28 °C várt.

A közlekedés

Athénban a tömegközlekedés színvonala elég jó, azt például Budapestről utazva tudtam értékeli, hogy a repülőteret érinti a 3-as metró, ami kb. 40 perc alatt visz be a város központjába. Arra azonban figyeljünk – ezt főleg a visszaúton kalkuláljuk be –, hogy nem minden metró megy ki a reptérig, a Doukissis Plakentias megállóban be kell várni a megfelelő járatot. Viszont mindenre figyelmeztetnek angolul is és az információs táblák is sokat segítenek.

A metróvonalak Athén központjában (Monastiraki, Omonia) keresztezik egymást, innen érhetjük el a kikötőt, Pireuszt is. Ha a felszíni járatokat választjuk, akkor egy dologra mindenképpen figyeljünk. Hiába állunk a megállóban felszállásra készen, ha a kezünkkel nem jelezzük időben a sofőrnek, hogy érdekel minket a busz, akkor simán hajt tovább, mi pedig várhatjuk a következő járatot.

Pár napos kiránduláshoz (főleg, ha repülővel érkezünk) mindenképpen megéri a 72 órás bérletet megvenni még a reptéren, így 22 euróért kapunk egy kis kártyát, amivel három napig használhatjuk az összes tömegközlekedési eszközt, beleértve a reptéri járatokat is, amelyekre egyébként drágább jegyet kellene váltani.

A város

Akit érdekel a történelem, annak Athén maga a paradicsom. A belvárosban mindenhol ókori és középkori romokba és múzeumokba ütközünk, még a metrómegállókban is régészeti feltárások bizonyítékaival találkozunk. A görögök viszont mindennek megkérik az árát, mert bár egyenként a belépők nem nevezhetők drágának, de annyi a látnivaló, hogy az ember nagyon könnyen elkölthet több tízezer forintot csak a látványosságok megtekintésére. Így, főleg ha családdal utazunk, lehet, hogy mérlegelni kell majd mit nézünk meg.

Azt gondolom, hogy az Akropolisz kihagyhatatlan (10 euró, a múzeumért még ezen felül fizetni kell) és ezt érdemes a Monastiraki és nem az Akropoli megálló felől, gyalog megközelíteni. Eközben útba ejthetjük az Areiszpagoszt, ahol páratlan kilátásban lehet részünk, majd egy kis kerülővel ugyan, de felmehetünk a Pnyx dombra, ahol egykoron a népgyűlés ülésezett. Itt kicsit pihenjünk meg és képzeljük el, hogy ezen a helyen 2500 éve akár 6000 polgár is összegyűlt és döntött politikusok sorsáról.

Athéné istennő temploma az Akropoliszon

A másik kihagyhatatlan helyszín az Athéni Régészeti Múzeum, ami kicsit távolabb van a városközponttól. Ide szintén 10 euró a belépő, de tekintve, hogy az itt őrzött kincsek értéke valószínűleg az egyébként nem túl alacsony görög államadósság mértékét is túlszárnyalják, mindenképpen jó helyen költjük el.

Ha városnézés közben megéheznénk, akkor bőséges választék áll rendelkezésünkre. Beülhetünk a Monastirakinál egy étterembe (egy főételt 8-15 euró között rendelhetünk) vagy ehetünk egy gyrost kb. 2 euróért. Ezek az árak változhatnak, nem mindegy, hogy az Akropolisznál vagy valamelyik külső kerületben ülünk be egy étterembe.

Delphoi, egy alternatíva. Oda-vissza 33 euró és 5 óra buszozás az ókori Hellász vallási központjáért. Mindössze 6 eurós belépőért (szezonon kívül).

Ha valakit nem csak az ókor, hanem Athén jelenkora is érdekel, mindenképpen látogasson el Exarcheia negyedbe. Néhány útikönyv nem ajánlja a turistáknak, de ez ne ijesszen el minket. Bárokkal, tavernákkal és hangszerboltokkal van tele a városrész és az, ami miatt az embernek furcsa érzése van, hogy még az athéni mérték szerint is rengeteg graffiti a falakon. Szinte kivétel nélkül politikai tartalmúak.

Egyébként az athéni közbiztonság nem rosszabb, mint bármelyik európai fővárosban (ráadásul ne feledjük, hogy Athén fontos tengeri kikötő is). Az Akropolisz környékén a zsebtolvajok miatt résen kell lenni (erre néhány graffiti figyelmeztet is) és a komolyabb futballmeccseket valamint tüntetéseket érdemes elkerülni.

A meccs

Athénban nem lehet nem észrevenni, hogy a sport – és főleg a futball – komoly identitásképző erővel bír. A három legnagyobb városi klub (Olimpiakosz, Panathinaikosz, AEK) között óriási a rivalizálás. Ha valamelyik rangadóra látogatunk ki, akkor a stadionok környékét a lehető legkésőbb közelítsük meg (ha tehetjük, inkább busszal) és nagyon figyeljünk még az öltözetünkre is. Például Pireuszban zöld színben sétálgatni a legextrémebb sportok közé tartozik még hétköznap is. Ezek a meccsek a fanatikusoknak nagyon sokat jelentenek és nem érdekli őket, hogy ki érkezett turistaként. Ugyanakkor, ha épségben bejutottunk egy ilyen derbire, életre szóló élmény lesz azoknak, akik a futballt nem csak a játék miatt szeretik.

Nekik ez több, mint futball. A Panathinaikosz ultráinak (GATE 13) szektora kívülről az Apostolos Nikolaidis stadionnál A Panathinaikosz – AEK Athén meccset ezúttal nem az öreg Leoforos arénában játszották, hanem az Olimpiai Stadionban.

A Panathinaikosz – AEK Athén meccset ezúttal nem az öreg Leoforos arénában játszották, hanem az Olimpiai Stadionban. A kb. 35 000 ember (csak hazaiak, mert vendégszurkolók évek óta nem utazhatnak a meccsekre) fantasztikus hangulatot csinált. Itt nagyon sokszor az oldallelátó is ugyanúgy szurkol, mint a kapu mögötti szektorok, a görögtüzek és petárdák pedig természetes kellékei a mérkőzésnek. A végeredmény sajnos 0:0 lett, pedig a hazai csapat rengeteg helyzetet dolgozott ki, de ezeket nem tudta gólra váltani. A lefújás után rögtön meg is kezdhették a felkészülést a nagy derbire, az Olimpiakosz ellen.