Branka: Egészen magyar és egészen szerb vagyok

“A magyarság körbevesz a mindennapokban, hiszen itt élek, ez természetesen, magától működik bennem, de a szerbségemért meg kell küzdeni, ápolni kell nap mint nap.”
Identitás, délszláv zene, turbófolk, Boban Markovic, vágyak, tervek – erről is beszélgettünk Básits Branka Junior Príma díjas énekesnővel.

Kezdjük a gyerekkoroddal a beszélgetést: a kicsi Branka rögtön népzenész akart lenni vagy inkább űrhajós, tanár néni, esetleg megváltani a világot?
Én előbb énekeltem, mint beszéltem. Nagyon szerettem az éneket, a zenét és ezt annak köszönhettem, hogy anyukám nagyon szépen énekel, pedagógiai ismeretei révén pedig hamar felfedezte, hogy nekem van erre fogékonyságom. Amellett, hogy kora gyermekkorom óta a legnagyobb vágyam az volt, hogy énekesnő legyek, felmerültek bennem még olyan ötletek is, hogy majd ha felnövök MacGyver leszek, mivel imádtam a sorozatot.
Ugyanakkor nagyon későn döntöttem el, hogy az éneklés lesz az életutam és vállalkoztam arra, hogy felvételizzek a Zeneakadémiára.

De énekeltem én mindig, emellett tíz évig tanultam zongorázni, sőt pop iskolába is jártam ahol félplaybackre adtunk elő örökzöldeket és aktuális popdalokat – ennek köszönhetően szereztem színpadi rutint, mivel számos versenyen vettünk részt, rendszeresen fellépésekre jártunk.
Egy idő után úgy éreztem, hogy szeretném mélyebben elsajátítani az éneklést, ezért zeneiskolába kezdtem járni, ahol az éneklés alapjait sajátítottam el – operaáriákat, dalokat adtunk elő, emiatt mindmáig nagyon hálás vagyok akkori tanáromnak, Márton Ágnesnek.

A kezdetekkor nem merült fel benned, hogy a népzenei irány helyett egy populárisabb vonalat válassz?
Igazából ez pont fordítva volt. Mert egészen 17 éves koromig egyáltalán nem foglalkoztam népzenével, az akkori nagy előadókért rajongtam, mint Tina Turner vagy Gloria Gaynor – dalaikért, díváskodásukért. Tulajdonképpen ezért is kezdtem tanulni éneket. És igazából a felnőttkor küszöbén, útkeresés közben „fedeztem fel”, hogy félig szerb vagyok és ismerek egy sor szerb dalt – akkor kezdtem el tudatosan elmélyedni ebben a világban. Addig engem csak körbeölelt ez a miliő, mindig ott volt az életemben, ebben nőttem fel, de külön nem foglalkoztam vele. 

Branka Trio

Mindig kihangsúlyozod, hogy félig magyar, félig szerb vagy. Mit jelent életedben a szerbség?
Igazából én egészen magyar és egészen szerb vagyok. A szerbség egy biztos pontot, hovatartozást, a gyökereimet jelenti és mivel ezzel a zenével foglalkozom, így gyakorlatilag az életemet. Tudod, a magyarság körbevesz a mindennapokban, hiszen itt élek, ez természetesen, magától működik bennem, de a szerbségemért meg kell küzdeni, ápolni kell nap mint nap.

Azt mondják, a déli mentalitás eltér a magyartól. Te ezt hogyan látod?
Én is így látom. Az európai kultúra része mindkettő, de én azt érzem, hogy a szerbek valahogy szabadabbak, lazábbak és hiába több arra a hétköznapi gond, legyintenek minderre. Az értékrend kicsit más, mint nálunk. Sokkal inkább fontosabbak az emberi kapcsolatok, és az ehhez kapcsolódó ünnep megélése, mint az anyagi javak hajszolása. Példa erre a szláva (a család, ház védőszentjének napja) – bármi is van, mindig összejön az egész család, barátok, a gyerekek igazoltan hiányozhatnak az iskolából, a felnőtteknek tolerálva van a munkahelyen az ünnep miatti távollét.

Ha már Szerbia és zene, mit gondolsz a kint roppant népszerű turbofolkról?
Igazából szeretem. Sokan, akiknek népzenei végzettsége van, szentségtörésnek tekintenek erre az irányzatra, én ugyanakkor azt látom, hogy ennek révén ahhoz a réteghez, olyanokhoz is eljut a népzene, akik egyébként nem vagy ritkán hallgatnának. Nyilván nem tekinthető hitelesnek a turbofolk, de van egy olyan hangulata, dallamvilága, ami a népzenéből építkezik és ez nálunk hiányzik.

Honnan merítesz, amikor számokat, zenéket válogatsz, hogyan alakul az alap?
Ez egy hosszas folyamat, sokáig érlelődik bennem, hogy mi az, ami jó lenne. Egy szempont van, hogy vajon bele tudok-e bolondulni a dalba, át tudom-e érezni a mondandóját, beleillik-e a saját történetembe, egyszóval tudok-e azonosulni vele. Ami a Branka Triót illeti, fontos hogy zenésztársaim is bele tudják magukat élni, zeneileg hozzá tudjanak adni, megszülethessen belőle egy értékes feldolgozás.

Több formációban is szerepelsz – mi az oka, ez egyfajta útkeresés?
Sokféle népzenét, világzenét hallgatok és szeretek. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem köthető egyetlen irányzathoz az érdeklődésem. Így hát egyszerre vagyok a Branka Trio, Zűrös Banda, Pravo, valamint a lengyel Radiowarna zenekarok tagja. De ide sorolom Boban Marković együttesét, akikkel már sokadik alkalommal lépek fel és úgy tűnik, lesz még egy formáció, melynek a tagja leszek.

Ha már Boban Marković, honnan ez a kapcsolat?
Volt egy koncertje a Budapest Parkban, bementünk barátnőimmel a backstage-be, ahol megismerkedtünk, persze éneklésre is került sor, másnap elkísértük őket egy szegedi koncertjükre, barátkoztunk… aztán éveken át nem történt semmi. Végül a Zűrös Banda kiadójának (Fonó Records) vezetője, Horváth Laci, aki egyben Boban Marković magyarországi fellépéseit is szervező cég igazgatója, keresett meg a gondolattal, hogy mi lenne, ha kipróbálnánk a közös együttműködést. Tavaly volt az első ilyen közös munkánk, mivel Boban célja volt, hogy autentikusabb anyaggal lépjenek fel a Táncháztalálkozón. Azóta pedig volt 5-6 közös fellépésünk.

Tagja voltál a Balkan Fanatiknak, hogyan jellemeznéd ezt a korszakot, hiszen akkor lettél ismert?
Ők kerestek meg és úgy voltam vele, hogy miért ne. Sok tapasztalatot gyűjtöttem, kemény világ volt, mivel az együttesnek számos, nagy tömegeket megmozgató fellépése volt.  Viszont felvettek egy populárisabb irányt, amiről úgy gondoltam, hogy az nem az én utam. Az egyetemen egyébként sem igazán nézték jó szemmel, mert eléggé konzervatív környezet volt. Szóval egy izgalmas korszak volt, sokat tanultam, de magam mögött kellett hagyni.

Saját utat, célokat említettél többször is – ezek megfogalmazhatók?
Megfoghatatlan „kívánságaim” vannak inkább, mintsem konkrét céljaim  – pl. mindig tudjak újakat találni, mindig legyen meg bennem a csillogó szemű kiváncsi én, a dolgokban való elmélyedés.
Persze vannak konkrét tervek is, mint például tematikus esteket szervezni, ahol Silvana Armenulic vagy a macedón Kiril Mančevski dalait adhatnám elő.És szeretnék például külföldre is orientálódni, ezért van például a lengyel felállás.Csodálatos lenne egy önálló lemez – saját gyűjtésből, saját hangzásvilággal.Egy álmom volt, hogy énekesnő legyek, ez megvalósult, így most ebben az „álomban” kell kibontakoznom.

Ez sikerült, sőt munkásságodat Junior Prima díjjal elismerte a magyar kormány is. De ugorjunk egyet az időben és képzeld el, hogy most 2028-at írunk – mivel lennél elégedett, mitől lennél boldog? Szakmai elismerésre vágysz, teltházas nagykoncertre, vagy saját terveid kivitelezésére?
Akkor lennék boldog, ha leküzdeném azokat a félelmeimet, hogy belevágjak ötleteim megvalósításába. Ezért szeretném, ha addigra már a sok mostani ötlet megvalósulna, és folyamatos alkotói munkában lennék.
Egy dolog van emellett: még nem tartottam szólókoncertet szülőfalumban és szeretném, ha Szigetcsépen büszkék lennének rám. Hogy miattam menjenek el egy koncertre, hogy tőlem kaphassanak valamit.

Végignéztük, mi jelenik meg rólad a közösségi felületeken és a mit reggelizel, milyen fincsit főztél és hasonló posztok teljesen kimaradnak. Ez egy tudatos lépés, nincs kedved, időd ilyesmire, vagy egyszerűen távol áll tőled?
Eszembe sem jut. Ha bemegyek egy étterembe és kihoznak elém egy ételkölteményt, akkor az élménnyel foglalkozok és nem azzal, hogy fotózzak. Elveszi a pillanat varázsát, nem akarok elsekélyesedni. Sokkal fontosabb, hogy legyen mondanivalója egy poszt megjelenésnek, szóljon valami olyan dologról, ami nekem fontos, vagy ami valamiféle gondolatot ébreszt, ne csak látványában, hanem szellemiségében is adjon valamit a követőknek.

Egyébként fontos számodra a népszerűség?
Nem vágyom celebségre – inkább kedveljenek kevesebben, de tudjak önmagam maradni. Ez nem azt jelenti, hogy nem vágyom népszerűségre, de nem bármi áron.

Branka hivatalos közösségi oldalát itt találjátok.

Facebooktwittergoogle_pluspinterestlinkedintumblrmail
rss

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük