Kávézás a Balkánon

Az egyik kihagyhatatlan dolog a Balkánon a török kávé (törökül: türk kavhesi), vagyis a törökösen főzött kávé. A török kávé története végighúzódik a Balkán nemzetközi politikai, nagyhatalmi és a népek közötti konfliktusok históriáján. Az ominózus kávé volt már „szerb” kávé, ugyanakkor egy időben a bosnyákok is maguknak vallották a különlegesség eszmei birtoklásának jogát. Egy biztos, az ital fogyasztása nem függ a nemzetiségtől, szerbek, horvátok, macedónok, bosnyákok, montenegróiak is nagy előnyben részesítik.

„Kortyolható történelem némi zaccal”- olvasható egy cseh író tollából.

A török kávéként elhíresült ital arab és török eredetű, gyökerei a 16. századi Oszmán Birodalomig nyúlnak vissza. Az első szállítmányok Jemenből érkeztek a szultán számára, majd elterjedt a török elit körében. A török hódítással egyértelművé vált, hogy bizonyos elemek átvételre kerültek az elfoglalt területeken, főkén a Balkánon, emiatt a „turska kafa” megjelent a délszláv népek körében, de a görögöknél és Cipruson is. A törökök visszavonulásával, a balkáni népek függetlenedésével nem járt együtt az évszázados együttélés nyomán elterjedt hagyomány lezárása, emiatt a török kávé továbbra is a közélet és magánélet egyik jelentős eleme maradt a Balkánon.

Felmerül azonban a kérdés, hogy mi a legnagyobb kuriózuma ennek a kávénak és fogyasztásának? Főként az, hogy évtizedek óta nem változott a kávé ízvilága. Lehet, hogy a neve vagy a csomagolása politikai rendszerenként, gazdasági helyzetenként újrafogalmazódott, változott, de az íz, az aroma nem. Egy íz, ami a térség minden országában ugyanaz, magában hordozza a történelmet, a küzdelmes múltat és időnként a diadalittas jelent. Minden korty tartalmazza azt a megnyugtató érzést, hogy vannak még dolgok, értékek, amelyek állandóak. Egy ilyen apró kis tényező, mint a kávézás és annak kultúrája, amely szokásunkká válik az évek alatt, beépül a bioritmusunkba, nemcsak egy átlagos napunkat, de világnézetünket is meghatározza. Egy-egy csésze török kávé mellett mindenki egyenlő és mindenki barátságra lel.

Elkészítésének legelterjedtebb módja, hogy a finoman darált kávét egy hosszú nyelű rézedényben (dzsezva), általában cukorral együtt felfőzzük, miután felforr, levesszük a tűzről. Még egyszer vagy kétszer ezt megismételjük, majd a kávét a csészékbe öntjük kávéaljjal (zaccal) együtt, ami leül a csésze aljára. Van egy török közmondás, amit a kávéimádók nagyon szeretnek idézni: „ A kávénak olyan feketének kell lennie, mint a pokol, olyan erősnek,  mint a halál és olyan édesnek, mint a szerelem”.

Az arab világban a kávé elnevezése arab kávé és klasszikusan feketén, cukor nélkül isszák. Bosznia- Hercegovinában pedig bosnyák kávé (bosanska kafa), cukor nélkül készítik, de kettő kockacukorral és a szintén török eredetű édességgel, az úgynevezett lokummal (balkáni nevén „ratlukkal”) szolgálják fel, valamint a többi balkáni országban is keserűen készítik és mindenki ízlés szerint édesíti. Az így készült kávéspecialitást minden esetben tej nélkül szokás fogyasztani.

Kellemes kávézást!

Facebooktwitterpinterestlinkedintumblrmail
rss

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük