Kávézás a Balkánon

Az egyik kihagyhatatlan dolog a Balkánon a török kávé (törökül: türk kavhesi), vagyis a törökösen főzött kávé. A török kávé története végighúzódik a Balkán nemzetközi politikai, nagyhatalmi és a népek közötti konfliktusok históriáján. Az ominózus kávé volt már „szerb” kávé, ugyanakkor egy időben a bosnyákok is maguknak vallották a különlegesség eszmei birtoklásának jogát. Egy biztos, az ital fogyasztása nem függ a nemzetiségtől, szerbek, horvátok, macedónok, bosnyákok, montenegróiak is nagy előnyben részesítik.

„Kortyolható történelem némi zaccal”- olvasható egy cseh író tollából.

A török kávéként elhíresült ital arab és török eredetű, gyökerei a 16. századi Oszmán Birodalomig nyúlnak vissza. Az első szállítmányok Jemenből érkeztek a szultán számára, majd elterjedt a török elit körében. A török hódítással egyértelművé vált, hogy bizonyos elemek átvételre kerültek az elfoglalt területeken, főkén a Balkánon, emiatt a „turska kafa” megjelent a délszláv népek körében, de a görögöknél és Cipruson is. A törökök visszavonulásával, a balkáni népek függetlenedésével nem járt együtt az évszázados együttélés nyomán elterjedt hagyomány lezárása, emiatt a török kávé továbbra is a közélet és magánélet egyik jelentős eleme maradt a Balkánon.

Felmerül azonban a kérdés, hogy mi a legnagyobb kuriózuma ennek a kávénak és fogyasztásának? Főként az, hogy évtizedek óta nem változott a kávé ízvilága. Lehet, hogy a neve vagy a csomagolása politikai rendszerenként, gazdasági helyzetenként újrafogalmazódott, változott, de az íz, az aroma nem. Egy íz, ami a térség minden országában ugyanaz, magában hordozza a történelmet, a küzdelmes múltat és időnként a diadalittas jelent. Minden korty tartalmazza azt a megnyugtató érzést, hogy vannak még dolgok, értékek, amelyek állandóak. Egy ilyen apró kis tényező, mint a kávézás és annak kultúrája, amely szokásunkká válik az évek alatt, beépül a bioritmusunkba, nemcsak egy átlagos napunkat, de világnézetünket is meghatározza. Egy-egy csésze török kávé mellett mindenki egyenlő és mindenki barátságra lel.

Elkészítésének legelterjedtebb módja, hogy a finoman darált kávét egy hosszú nyelű rézedényben (dzsezva), általában cukorral együtt felfőzzük, miután felforr, levesszük a tűzről. Még egyszer vagy kétszer ezt megismételjük, majd a kávét a csészékbe öntjük kávéaljjal (zaccal) együtt, ami leül a csésze aljára. Van egy török közmondás, amit a kávéimádók nagyon szeretnek idézni: „ A kávénak olyan feketének kell lennie, mint a pokol, olyan erősnek,  mint a halál és olyan édesnek, mint a szerelem”.

Az arab világban a kávé elnevezése arab kávé és klasszikusan feketén, cukor nélkül isszák. Bosznia- Hercegovinában pedig bosnyák kávé (bosanska kafa), cukor nélkül készítik, de kettő kockacukorral és a szintén török eredetű édességgel, az úgynevezett lokummal (balkáni nevén „ratlukkal”) szolgálják fel, valamint a többi balkáni országban is keserűen készítik és mindenki ízlés szerint édesíti. Az így készült kávéspecialitást minden esetben tej nélkül szokás fogyasztani.

Kellemes kávézást!

Facebooktwittergoogle_pluspinterestlinkedintumblrmail
rss

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük