Montenegró kalandorkirálya

Semmit sem tudni múltjáról, de legyőzte a túlerőben levő törököket és egyesítette a marakodó montenegróiakat az orosz cárnak is hitt uralkodó.

Száva püspök uralkodása idején 1766-ban felbukkant egy Mali (Kis) Stjepannak nevezett kalandor. Sem valódi neve, sem életkora, sem származása nem ismert. Ő magát hol szerbnek, hol dalmátnak mondta, de az orosz nagykövetnek görögként mutatkozott be. Akárhonnan is érkezett, 1766-ban bukkant fel Budva mellett, hogy egy jómódú gazdához szegődjön szolgának. Furcsa szerzetnek tartották, aki ért a gyógyfüvekhez, beszélgetések során pedig a montenegróiak egyesítésének szükségességéről beszélt.

Ez időben egybevágott azzal a Balkánon elterjedt híreszteléssel, hogy III. Péter orosz cár valójában nem halt meg, hanem megmenekült és egy pravoszláv államban rejtőzködik. A Szentpéterváron korábban szolgáló Marko Tanovic pont Stjepanban vélte felfedezni az uralkodót, amit több egyházi elöljáró is megerősített. A hírek terjedtek és alig telt el egy hónap a Budva környéki területek elismerték Stjepant orosz cárnak és Montenegró uralkodójának. Ezt tette Száva egyházfő is, aminek hatására nemzetgyűlést hívtak össze ahol egyhangú szavazással úgy döntöttek, felkérik Stjepant, vegye át a térség irányítását.

A hozzá küldött vezetők legnagyobb meglepetésére azonban Stjepan elutasította a kérést, jelezve, hogy nem veszi át a hatalmat, amíg az országban viszály van. Így az addig marakodó családok kénytelenek voltak békét kötni 1767-ben, ezzel elhárult az akadály Stjepan uralkodása elöl.

Első intézkedésének egyike népszámlálás elrendelése volt, innen tudjuk hogy a jelenlegi Montenegró területén akkor 70 ezren éltek. Vesztét végül közvetve az okozta, hogy az egyház és állam szétválasztására hozott lépései arra ösztönözték az egyházi vezetőket, hogy járjanak utána az orosz udvarnál, valóban meghalt e az élőnek hitt cár?
Szentpétervár megerősített III. Péter halálát, Száva egyházfő pedig újabb nemzetgyűlést hívott össze, hogy megfoszthassák hatalmától Stjepant.
Ott azonban az események nem a vallási elöljáró tervei szerint alakultak: Stjepan ugyanis azzal vádolta meg, hogy az egyházfő Velence érdekeit szolgálja és eltulajdonította a Pétervárról küldött értékeket, Száva vagyonának elosztását javasolva.

Stjepan hatalma megerősödött és az ő tekintélyének volt köszönhető, hogy a montenegróiak az 1768-as borzasztó török támadást (120 000 török és 20 000 velencei) győzelmesen visszaverték. időre véget vetett a török támadásoknak.
Ezért sem jár sikerrel a leváltására küldött orosz katonai küldöttség. Túlélt egy robbantásos merényletet, melynek következtében megbénult és megvakult és visszavonult a Brceli kolostorba. Itt ölték meg végül 1773 őszén és itt is lett eltemetve.

Facebooktwitterpinterestlinkedintumblrmail
rss

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük