Valaha a Magyar Királyság része volt, a várnál emléktábla őrzi Mátyás király emlékét.

A város nevét arról a tojás alakú hegyről kapta, amelyen fekszik, Jajce (magyarul Jajca) a középkori Bosnyák Királyság utolsó fővárosa és királyi székhelye volt.

A város központjában álló vár a 14. században épült, bejáratnál tábla hirdeti, hogy a várat Mátyás király 1463-ban visszafoglalta a töröktől és megalapította a jajcai bánságot.

1464-től 1527-es elestéig a terület Jajcai bánság néven Magyarországhoz tartozik, majd a török korszakot követően 1878 és 1918 között a Osztrák–Magyar Monarchia része.

Érdekessége, hogy 1943. november 29-én az itt tanácskozó Antifasiszta Tanács határozta el a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság megalapítását.

Jajce több érdekességet is rejt a váron kívül. Mint például a Sarac ház, mely az Osztrák-Magyar Monarchia pénzügyi központja volt és az maradt később Jugoszlávia életében is.
A városban található Szent Lukács tornya, mely az egyetlen középkorból fennmaradt torony a Balkán félsziget kontinentális területén.  Érdemes felfedezni a katakombák is – itt találhatjuk a tömör sziklába vájt föld alatti templomot és a kriptát, melyet a boszniai herceg Hrvoje Vukcic – Hrvatinić épített a 15. században. A ma már műemléknek számító katakomba volt a hercegi család utolsó lakhelye.

A város a 30 méter magas vízeséséről világhírű, mely a Pliva és a Vrbász folyó találkozásánál zúg alá és amely Csontváry Kosztka Tivadart  is megihlette.

A várostól néhány kilométerre találjuk a 16. századi vízimalmokat, melyeket a Pliva vize hajt. Korábban gabona őrlésére használták őket, napjainkban azonban turisztikai látnivalók.