Szigetlakónak lenni egyszerre jelent bezártságot és nyitottságot – a társadalom izgága hullámzásától messze a tenger fenséges kéksége felé fordulást. Fergeteges humor, hatalmas életkedv és bölcsesség árad ebből a könyvből. A robinsoni lét boldogságát és küzdelmeit megörökítő történetek mellett megismerjük a szerző legkedvesebb dalmát ételeit. A forró nyár pezsgése után ellenpontot képeznek a téli időszak kiüresedéséről szóló mesék, amikor a viharos hullámzással dacolva már csak az igazi szigetlakók maradnak. Ám az emlékezet, a színek, illatok, ízek és az egymásra utalt emberek összetartása még a legnehezebb időkön is átsegít. Senko Karuza világa magával ragadja olvasóit, hogy könyvébe feledkezve egy kis ideig mi is úgy élhessünk, ahogyan mindig is szerettünk volna a nyugalom tengerében. –

A könyvben hatvanöt rövid történeten keresztül ismerkedhetnek meg az érdeklődők az Adriai-tenger egyik legszebb szigete, Vis mindennapjaival, az itt élő emberek minden örömével és bánatával. Senko Karuza arra törekedett, hogy történeteiben meg tudja őrizni, és tovább tudja adni az öregektől hallottakat és tanultakat, legyen szó akár a halászatról, a szőlőről vagy az Adria időjárásáról.

Senko Karuza 1957-ben született Splitben. Gyermekkorát Vis szigetén töltötte, majd a Zágrábi Tudományegyetemen szerzett diplomát. A kis és távoli szigeteken való túlélés alternatív módszereinek multimediális mobil kutatóközpontja nevű civil szervezet alapítója, mely évente egy kis szigeten rendezi meg a MareMare művészeti fesztivált.