A szerbiai kolostorépítészet egyik legmonumentálisabb alkotását Stefan Lazarevic emeltette 1406 és 1418 között, a Resava folyó szurdokában.

Despotovac kisvárosa mellett találjuk, mely 35 km-re fekszik a Belgrád-Nis autópályától, így könnyen útba ejthetjük dél felé tartó utunk során.  A hegyekkel körülvett kolostort erős és vastag kőfalak, 11 torony és egy vizesárok védi, így az egész egy erődítmény benyomását kelti.

A hatalmas kőfalak által védett terület középpontjában kapott helyett a Szentháromság templom, de épült itt másolóműhely és könyvtár is. A templom a Morava-stílusú építészet egyik legszebb alkotása. A falakat freskók díszítik, a padlózat egyes részeire pedig mozaikok kerültek. Ez utóbbi ritkaságszámba ment a középkori szerb építészetben. A műhelyben egyházi célra másoltak könyveket, míg a könyvtárban több mint 20 000 kötetet őriztek. Ezek nagy része, valamint a kolostor is súlyosan megrongálódott a török uralom idején, akik lőporraktárnak használták az erődítmény egyes részeit.  A török kiűzése után lépésről lépésre helyreállított kolostor 2010 óta az UNESCO Világörökség része.

A Manasija név eredetéről több feljegyzés is született. Az egyik monda szerint Stefan Lazarevic nagyra tartotta Manassé görög költőt, a világteremtéstől 1081-ig terjedő Krónika verseinek szerzőjét és akinek nevéből ered a szerb Manasija elnevezés. Más feljegyzések szerint a kolostort a nép nevezte el Manasijának. A környéken élőket lenyűgözte a kolostor és az azt védő erődrendszer, és így beszéltek róla: „Despot sagradi manastir da nama sija” azaz a „Despota (avagy Stefan Lazarevic) kolostort építtetett, hogy ragyogjon nekünk”. A „nama sija” kifejezésből jött a Namasija név, amely a török uralom idején változott Manasija formátumra. Ez pedig a „Ma ne sija” azaz „Már nem ragyog” mondásból ered, amely a kolostor török időszakbeli pusztulását övezte. A „Ma ne sija” kifejezésből ered a máig fennmaradt Manasija név.