1986-ban, első magyarországi látogatása alkalmából a Boldogasszony Iskolanővérek budapesti rendházának vendége volt  Teréz anya.

„Régóta imádkozom azért, hogy eljöhessek Magyarországra” címmel számoltak be Teréz anya magyarországi látogatásáról, aki Lékai László bíboros meghívására érkezett hazánkba.

Teréz anya a Boldogasszony Iskolanővérek Knézich utcai rendházának betegszobájában szállt meg,  másnap a Patrona Hungariae Gimnázium kápolnájában vett részt szentmisén a nővérközösséggel, diákokkal. A kápolna zsúfolásig megtelt vendégekkel.

A mise után a Szeretet Misszionáriusainak alapítója egy angolul jól tudó diák, Bérczy Zsuzsanna kérdéseire válaszolva így fogalmazta meg, mit vár a magyar ifjúságtól: „Azzá legyetek, amivé az Úristen teremtett benneteket. Mert az Isten szeretet, és szeretetre teremtett mindnyájunkat, és azt akarja, hogy szeressük őt.”

Teréz anya még aznap látogatást tett a máriaremetei kegytemplomban és a Szent István-bazilikában. Találkozott Lékai László bíborossal, beszédet mondott a Központi Szemináriumban és a Városmajorban, felkereste a XXIII. Jánosról elnevezett, akkoriban egyetlen egyházi fenntartású szeretetotthont, valamint a vak és mozgáskorlátozott gyerekek Szent Anna Otthonát. A programdús nap után a Patrona Hungariae Gimnázium udvarán fiatalok várták, hogy gitáros szerenádot adjanak a vendégnek.

Rövid volt ez a látogatás, mindössze két éjszakát töltött Teréz anya az iskolanővéreknél. Bár szívében már egy alapítás tervével érkezett, erre akkor még nem volt lehetőség, hiszen a hivatalos álláspont szerint Magyarországon ekkor nem létezett szegénység. 1989-ben viszont már négy nővért is hozott magával a rendalapító, és a Szeretet Misszionáriusai azóta megszakítás nélkül tevékenykednek Magyarországon.