Aleksandar Manic dokumentumfilme a macedóniai Suto Orizari, avagy ahogy mindenki hívja Sutka nevű helyre kalauzolja a nézőt. A főleg muzulmán vallású cigányok által lakott területet és furcsa lakóit ismerhetjük meg, ezenkívül pedig betekintést nyerhetünk érdekes történetekbe és élethelyzetekbe egy humoros, de annál életszerűbb film során. 

Macedónia fővárosának, Szkopjének Suto Orizari városrészén játszódik a film, amit gyakran csak Sutka-nak szoktak hívni. A főleg cigányok által lakott területen szinten mindenki tehetséges valamiben, a film ennek a városnak állít emléket, amelyben számtalan rekordot tartanak nyilván dalversenyben, liba- és kutyaviadalban, vámpírvadászatban, ünneplő ruha viseletben, gonosz szellemek kiűzésében és más versenyszámokban, amikről álmodni sem mernénk.

Elragadó látni, hogy a szereplők mennyire élvezik a dolgot, ugyanakkor izgalmas feladat a valóság és a fikció közötti ide-oda mozgás követése. Miközben belátjuk, hogy a filmben sok hamisság lehet, a sutkaiakat nézve esélyünk van arra, hogy jobban megértsük a roma kultúrát és életfilozófiát.

A sutkai nép babonás: folyton kísérti a sátán fizikai jelenléte, még inkább szolgáié, a többségünk számára csupán az Ezeregyéjszaka meséiből ismerős dzsinneké. Mindazonáltal az iszlám kultúrának inkább csak a mesevilági része érintette meg a helyi igazhitűeket, akik azért nem vetik meg az alkoholt sem. Másik kedvencük a speciálisan török turbófolk – az eredeti műsoros kazetták versenye a film egyszerre mulatságos és felemelő epizódja. Dervis, lókupec, boszorkány, popsztár, kanári- és galambtenyésztő, mészáros és megannyi társuk… –  akkor sem szégyen bajnoknak lenni, ha a sportág nem éppen olimpiai szám.

Forrás: magyarnarancs.hu

A teljes film megtekinthető YouTube-on, érdemes feliratot beállítani.