A labdarúgó NB I-ben szereplő Újpest FC korábbi labdarúgója, a macedón Enisz Bardi győzelemmel mutatkozott be a spanyol bajnokságban. 

A Nemzeti Sport készített Bardhival interjút.

– Nagy harc volt?
– Megküzdöttünk a győzelemért – válaszolta lapunknak a 22 éves Enisz Bardi, a Levante albán származású, de macedón középpályása, aki a nyáron az Újpesttől érkezett a spanyol élvonal újoncához, és hétfő este a Villarreal elleni győztes mérkőzésen (1–0) bemutatkozott a La Ligában.

– Nem a mérkőzésre gondoltam.
– Hanem?

– A tízes mezre.
– Vagy úgy! Nem volt érte nagy csata. Amikor megérkeztem a csapathoz, ötösben játszottam, ám időközben Rubén García, aki a tízest hordta, távozott, aztán megkérdezték tőlem, hogy ha már felszabadult, nem akarom-e viselni, én pedig örömmel mondtam igent, már csak azért is, mert az ötös inkább a védőké szokott lenni, a tízes pedig a támadóké. Örülök neki, nagy szó, de nem az a fontos, hogy milyen szám virít a hátamon, hanem az, hogy miként játszom. A célom az, hogy jó futballal tűnjek ki, ne mással.

– Akkor beszéljünk a mérkőzésről! Elégedett a teljesítményével?
– Juan Muniz vezetőedző és a csapattársak is dicsértek, amire büszke vagyok. Óriási élmény, hogy pályára léptem a spanyol első osztályban, boldog vagyok, akárcsak a családom. Elégedett vagyok, de ennél jobb játékra is képes vagyok, többet akarok mutatni, bár elsőre rendben volt. Fantasztikus érzés kerített hatalmába a bemelegítésnél, amikor megláttam a rengeteg szurkolót. Elfogtak az érzelmek, hogy életem első spanyol bajnokijára készülök, próbáltam feldolgozni, hogy miként kerültem ide, aztán a kezdő sípszónál minden elmúlt, csak a játékra koncentráltam.

– Hetven percig.
– A múlt héten sérüléssel bajlódtam, az orvosi stábnak hála, felépültem a találkozóra, ám abban maradtunk, hatvanöt-hetven percet játszom, nehogy rásérüljek, utána pedig majd egyre többet. A lényeg, hogy nyertünk hazai pályán, nagyszerű így bemutatkozni az új csapatomban.

– Pedig néhány héttel ezelőtt három-egyre kikaptak a Villarrealtól felkészülési mérkőzésen. Mi változott azóta?
– Aligha kell bárkinek is bemutatni az ellenfelünket, elvégre az előző idényben az ötödik helyen végzett, most az Európa-ligában indul. Erős csapat, de jól felkészültünk, tudtuk, hogyan nyerhetünk, tudtuk, mi a gyengéje, és azt igyekeztünk kihasználni. Jól futballoztunk, veszélyes kontratámadásokat vezettünk, és bár büntetőből szereztük meg a találkozó egyetlen gólját, sok helyzetet dolgoztunk ki, és csak az volt a kérdés, mikor találunk be a kapuba. A mérkőzés rávilágított, hogy nincs mitől tartanunk, és ha minden alkalommal így játszunk, jó eredményeket érhetünk el.

– Mondjuk, szombaton, a Deportivo La Coruna ellen?
– Győzni akarunk! A Villarreal elleni siker után remek a hangulat az öltözőben, az önbizalmunkkal sincs probléma, s mivel ismét hazai pályán játszunk, csak a három pont megszerzése lehet a célunk.

– Azért is lenne fontos, mert a harmadik fordulóban a Real Madrid vendégei lesznek. Várja már?
– Azt, hogy idegenben játszhatok a világ jelenlegi legjobb futballcsapata ellen? Nagyon! Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gondolok rá, hogy nem jut időnként eszembe, de nem szabad elkalandoznom, mert előtte még a Deportivo ellen játszunk, márpedig most az a legfontosabb, és csak az lebeg a szemem előtt, hogy legyőzzük.

– Utána világbajnoki selejtezők következnek, s ön meghívót kapott a macedón keretbe, Izrael mellett Albániával is játszanak. Milyen érzés lesz albán származásúként a válogatott ellen készülni?
– A futball már csak ilyen, belesodorja az embert efféle helyzetekbe. De profiként csak a játékkal foglalkozom, a célom ott is az lesz, mint bármelyik másik mérkőzésen: a győzelem. Persze különleges lesz, de az érzelmeket nem szabad felvinni a pályára. Amúgy is ráérek még foglalkozni vele, előbb vár rám még egy bajnoki.

– Élesben is belekóstolt a spanyol futballba. Milyen tapasztalatokkal gazdagodott, miben más, mint a magyar?
– Az NB I jó lehetőséget nyújt a fiataloknak, hogy folyamatos játéklehetőséget kapjanak, mert csak úgy lehet fejlődni, arról már nem is beszélve, hogy egyre emelkedik a színvonal, de itt egészen más a helyzet. Már a miliő is teljesen különböző, Spanyolországban rengetegen követik figyelemmel a futballt, nagyon sok a szurkoló, és a hozzáállás is más.

– Mire gondol?
– A pozitív gondolkodásra. Akkor is támogatjuk egymást, ha valaki hibázik. A gyorsaság alapvetés, legyen szó gondolkodásról vagy a játék sebességéről. Egyetlen másodpercen nagyon sok múlik: helyzetek, gólok, győzelmek. És mi nyerni akarunk. Mint a Villarreal ellen.