Szerbia és más délszláv térségek egyik legfőbb ünnepnapja a Karácsonyt megelőző nap a badnjak, ami január 6-ra (ortodox világban használt Juliánus-naptár szerint december 24-re) esik.

Ilyenkor a férfiak kimennek az erdőbe levágni egy olyan tölgyfa ágát, amelyen még száraz levelek vannak. Az ortodox hagyomány szerint a tölgyfácskát kelet–nyugati irányba állva, egy csapásra kell kivágni.
a tűzgyújtásra és a badnjak elégetésére a mise után kerül sor.

Régen a badnjak, „a virrasztás fája” parazsát a család egy tagja másnap reggelig őrizte, hogy ki ne aludjék, majd az első látogató sok szerencsét kívánva a háziaknak újra felizzította, hogy csak úgy repüljenek a szikrák. Az ősi szokás a család következő évi gyarapodását, egészségét volt hivatott biztosítani.

A badnjak az életfa szimbóluma, azé, amit a pásztorok adtak Józsefnek, hogy tüzet gyújthasson a didergő kis Jézusnak. Elégetése pedig az áldozat, a megtisztulás jelképe.
Elégetése az ortodox naptár szerint közelgő év végét jelenti: magunk mögött hagyjuk, annak minden gondját, baját, teret engedve az új esztendő reményeinek és várakozásainak.